Ma reggel egy bögre forró teával a kezemben, egészen egyszerű gondolatok jutottak eszembe.
Minden egyes ember varázsvilágban él. De, Önmagadon nem látod. Saját ketrecéről, senki sem tud. Ezt akkor lehet csak érezni, ha mással beszélsz. Egy másik világ! Végtelen múlttal, emlékekkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe, nagyobb kaland, mintha egy másik bolygóra lépnél. Érthetetlen világ! A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek. Ha kimondod anya..... mást gondolsz róla te is, én is. Az egyikünk szeme boldogan nevet, a másikunké fájdalmasan megvillan, mert gyógyulatlan sebhez értél. És ez így van minden szóval. Mindannyian a saját világunkban élünk, és nincs átjárás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése