Hópihék

Megint esik a hó! Szeretem nagyon! Az ember ilyenkor nyugodtabb, melegebb dolgokat kíván, lelassul, lecsillapodik, és sokkal többet mosolyog, mintha...köd lenne! :))) Teát szeretnék Felteszem a teavizet a lángara, leülök a kályha mellé, nézem az ablakon át a hóesést, és érezhetően lassulok. A kutya kintről észre veszi, hogy valaki már felkelt, elkezd toporzékolni az ajtó előtt, beengedem. :) A kutyák amúgy is a legjobb lassítók.... Lehet tanulni tőlük. A miénk, a kályha előtt heverne napszámra. Átforrósodik a szőre, összegömbölyödik, morgolódik. Nem is lehet mellette elmenni anélkül, hogy meg ne simogatnánk, vagy dicsérnénk őt. Van, hogy a macska is mellé fekszik, és együtt henyélnek órákon át...
Felforrt a tea víz, leveszem a tea füves dobozomat, ami tele van kinccsel, jobbnál jobb fajta tea füvekkel... Válogatok. Szeretek dönteni. Az egész élet döntések sorozata...... Kiválasztok egy fahéjas-szilvásat, belelógatom a forró vízbe, lassan betölti a helyiséget az finom illat. Lassan teszem bele a cukrot, a kandiscukrot, mert az az igazi... lehet benne válogatni, turkálni, mérlegelni, hogy inkább két kisebb, vagy inkább az a nagy! És nem oldódik gyorsan. Vissza lehet vonni. Meggondolni, otthagyni az alján, ha túl édesre sikeredett. Kevergetem, várom, hogy feloldódjon. A tea forró. Várom, hogy éppen olyan forró legyen, amit még el lehet bírni, de égessen, átmelegítse a testemet. Aztán búcsút veszek a lustálkodó kutyámtól, macskámtól...és elindulok dolgozni.