A Nő

Neki volt a legdivatosabb ruhája, a legújabb „Burdá”-ból vette a szabásmintát. Barátnője is irigykedett, - könnyű Neked, hogy az anyósod varrónő. Itt ez most nem jelentett semmit, sőt. Ő tanulta ki a varrás fortélyát, mert így gazdaságosabb volt öltöztetni három lánykáját. Azon kívül, így lehetett minden bálban tetszelegni.
De nemcsak tetszelegni szeretett a , hanem a társaság középpontjában lenni is. Ő nem egy asztaltársasághoz beszélt, hanem az egész teremhez. Óva ügyelve, nehogy egyetlen szava is beguruljon az asztal alá. A maga kiválóságának bizonyítéka az új ruha is, egyéniségéhez jól passzolt a társaság elbűvölése, a jó hangulat megteremtése. Fecsegett, fecsegett, felszínes észleléseiről, zagyva értesüléseiről. Kitöltötte a hézagot, mulatta az időt, s a terem megtelt üres szavakkal. A Nő  negyven körül már nem lassította lépteit a butikok előtt, annál inkább elidőzött a könyvesboltok polcainál.
A szavak kezdtek átváltozni, megtelni, kapcsolódni.
A Nő el kezdett hallgatni. Először csak magára, később másokra-másokat.
Hátradőlt és figyelt. Többnyire hamis próféták vették körül, kiknek egyes-egyedül saját hiúságuk kielégülése volt fontos. De a Nő  tisztelettel és alázattal viseltetett.
Türelmes volt. Agyában a pókok szorgalmasan szövögették az összefüggések hálóját.
Nem zúdította másokra saját megéléseit, nem ítélt idő előtt, s nem vetett gátat, hogy én is, velem is…

A Nő  elfogadott, mosolygott, ölelt, dicsért és befogadott.
Mert társas lény, s éppen társaságban bontja ki jellemének olyan képességeit, melyek visszatükröződnek. Mások fénye tükröződik rajta.
S az idő múlásával, a rikító zöld, bársonyos bíborrá érett..